Kétsávos gyalogcincér ( Dorcadion pedestre)

Nevét a fekete szárnyfedőin található két fehér színű sávról kapta. Európában számos helyen előfordul. Száraz sztyeppréteken, homoki és sziki legelőkön találkozhatunk vele. Lárvái a füvek gyökerét rágják. Az imágók röpképtelenek, a lábaik pirosak.

Rendszerezés:

• Ország: Állatok
• Törzs: Ízeltlábúak
• Osztály: Rovarok
• Rend: Bogarak
• Család: Cincérfélék

Csillagzuzmó (Physcia stellaris)

Cserjéken (ez esetben galagonyán) , útszéli fákon fordul elő. Lombos telepű, kéreglakó zuzmó. A telep szürkés színű,  a termőtestek feketék, barnák, korong alakúak. Nagyon hasonló hozzá a Physcia aipolia nevű faj, de a két faj kálium hidroxid próbával könnyen elkülöníthető.

Collema tenax

Az északi-féltekén elterjedt faj. Meszes talajokon, szikeseken, találkozhatunk vele. A telepek száraz állapotban sötétek, feketék, nedvesen sötétzöldek és kocsonyás állagúak.  A fotobionta partnere a Noctoc commune alga. 

Karcsú serlegzuzmó (Cladonia fimbriata)

Hazánkban sokfelé előfordul az Alföldtől a hegyvidékekig. Talajon, sziklákon, homokon, repedésekben, korhadó fákon találkozhatunk vele. Az altelepből tölcsérszerű podécium és termőtest fejlődik. A tölcsér peremén alakulhatnak ki apotéciumok. A telep maga zöldes szürke színű, de élőhelytől függően szürke vagy barna is lehet.

Bogáncsbarkó (Cleonis pigra )

Európában, Ázsiában, Észak-Amerikában terjedt el. Kis méretű 1-1,5 cm-es bogárka. Szürkésbarna színű, a hátán mintákkal. Az imágó egész évben jelen lehet, a nőstény április és június között rakja le petéit. Az ezekből kikelő lárvák pedig aszat és bogáncsfajok gyökerével táplálkoznak.

Rendszerezés:

• Ország: Állatok
• Törzs: Ízeltlábúak
• Osztály: Rovarok
• Rend: Bogarak
• Család: Ormányosbogár-félék

Szakállzuzmó (Usnea sp.)

A szakállzuzmók határozás szempontjából egy nehéz csoport, gyakran csak kémiai vizsgálatokkal lehet eldönteni, melyik fajról is van szó, így nem is vállalkoznék rá, hogy megnevezzem a képen látható fajt. Általánosságban annyit, hogy az egész világon elterjedtek. Fák, cserjék kérgén találkozhatunk velük. Telepeik szürkészöld színűek és szakállszerűen lógnak a nekik otthont adó fákról. Magyarországon legalább 12 faj került elő. A legismertebb talán az Usnea barbata.

Sztereomikroszkópos képek

Peltigera didactyla

Hegységekben gyakrabban, az Alföldön ritkán fordul elő(Nyírségben, Békésben). Nyílt helyeken, repedésekben, kőzeten találkozhatunk vele. Telepe zöldesszürke színű, rajta szoráliumokkal, fonáka fehéres, melyen rizinákat figyelhetünk meg. Ezek segítségével rögzül a talajhoz. A fotobionta partnere a Nostoc alga.